A küldöttek
Egy lokális probléma globális története: a túlszaporodott nílusi sügérállomány mellett Tanzániában éheznek az emberek. Milyen okok vezettek idáig? Áldást vagy átkot jelent-e a sok hal? Szárnyaló gazdaságot vagy környezeti katasztrófát? Lehet-e, kell-e feloldani ezt az ellentmondást? Átláthatók-e az összefüggések a XXI. században természet, társadalom, politika, gazdaság és tudomány között?
Milyen titokzatos erő választ ki e kérdések megválaszolásához egy nemzetközi tudóscsapatot?
Képes-e megoldást találni a tudomány különböző területeiről érkezett társaság? Válhatnak-e az új esélyt kapó főszereplők napjaink hőseivé?
Oberczián Géza új regénye, A küldöttek kiváló stílusban megírt, sodró lendületű, nagyszabású
gondolatkísérlet: lebilincselő ökológiai-politikai krimi, mélyen átgondolásra késztető egyetemes környezetvédelmi kiáltvány, a realitásokat is láttató utópia, s egyben józan, bölcs hittel átadott bibliai parafrázis - nem utolsósorban pedig a szerző Nógrádgárdonyi napló című novelláskötetében megismert G filozofikus-misztikus alakja értelmezésének folytatása.
Részlet
„…észrevehették, hogy néhány nagyon fontos dolgot mondott arról, mennyire különleges ez a tó, milyen mértékben függ tőle a térség megélhetése, mennyire ellentmondásos gazdasági folyamatok alakítják a politikát, és milyen szélsőséges szellemi áramlatok alakulnak ki a tóban lévő jelenségek következtében. Ha kinéznek az ablakon, láthatják, mivel is kell foglalkoznunk. Víz, rengeteg víz… és a halak, gondolta, ami a világunknak ebben a szögletében nagyon is értékes, mert elengedhetetlen a térség életben tartásához. Ami nem látszik, az, hogy ez a víz beteg, mert felborult az egyensúlya, olyan, mintha valakinek hasmenése volna. Így jóval kevesebb hasznára van a környezetének, emiatt az élet minősége rohamosan csökken, a tóból kikelnek terroristák, Khada ezredesek, nyomor, betegségek, éhínség. Ami elromlik, úgy gondoljuk, mi, emberek, szerénytelenül, hogy meg tudjuk javítani. Amit a természet hozott létre, azt eddig jobbára csak elrontanunk sikerült. Sok a hal, és éheznek az emberek… „