hátsó szoba
Oberczián Géza válogatott novellákat tartalmazó harmadik önálló kötetének fő szervezőeleme a sokoldalú változatosság, eszközeiben, témájában, látásmódjában, atmoszférájában egyaránt: mindig új és új benyomásokat keltve folyamatosan fenntartja a figyelmet hol meseszerű, hol realizmusában is meghökkentő vagy mulatságos, hol pedig a morbidságig groteszk ábrázolásmódjával. A huszonnyolc történet együttérző vagy emelkedett, másutt szarkasztikus vagy melankolikus hangvétele magától értetődő természetességgel hozza közel az olvasóhoz a legesendőbb hősöket, és teszi átélhetővé az empátiánkra kevésbé rászolgáló hétköznapi sorsokat, élethelyzeteket is.
A szerzőre jellemző, ismerős, mégis folyamatosan meglepni képes stílus- és gondolati jegyek így avatják egységes világgá a mai és közelmúltbeli Magyarország, vagy az egy évszázaddal ezelőtti Budapest kulisszái előtt játszódó események, szituációk és a leszűrt tanulságok szerteágazó, heterogén közegét."
Részlet
(Az alakot hátulról látjuk, talán a baloldali járdáról.
Régimódi, mégis időtlen a meg jelenése, csapkodó köpenye
teszi kivételessé, különben akár a szemetes is lehetne. Mozgása
alapján öreg, de az állandó tempója azt mutatja, hog y
erős, kitartó. Van benne valami meg foghatatlan, hiszen
kizárólag ruhadarabokat látunk, ő maga rejtve marad.
A mögötte sodródó forgatag sokkal valóságosabb, a mindennapok
hulladékainak hullámzása, dinamizmusa, a pörgés-
forgás, görgés, és a hangok[!]. A papír zizegése, csörgése,
a szél sejtelmes sustorgása, ami teljes szélességében és magasságában
betölti az utcát.
És most képzeljük el, hogy az alak nincs ott.)